2009-01-01 12:51:47
Sólyom László újévi beszéde - 2009
Látom a statisztikában, hogy mindenki rajtam keresi Sólyom László
újévi beszédét. Meg is találja, csak a tavalyit.
S bár egyik újévi beszéd olyan, mint a másik, sok veszteség nem éri
az embert, ha a tavalyit olvassa el, azért megosztom veletek az
idei beszédet is, ami állítólag rendhagyó, merthogy biztos a
világválság is rendhagyó.
Szóval, a túlélés szabályai köztársasági elnökünk
szerint:
"Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a
Kárpát-medencében és az egész világon!
Nagyon sajnálom, nem tehetem meg, hogy hagyományos újévi köszöntőt
mondjak. Bizonytalan és válságos év előtt állunk. Nemcsak az a
kérdés, hogy vészeljük át, hanem az is, hogy mi lesz utána, milyen
állapotban fogunk megérkezni a válság utáni napokba.
Mindenkihez, a jóakaratú emberekhez szeretnék szólni ma.
Természetes, hogy mindnyájan azt kívánjuk, minél kevesebben és
minél kevésbé szenvednénk meg a válságot. De hát ez nem kívánság
dolga. Egyáltalán felfogjuk-e a helyzetet, és azt, milyen sok múlik
rajtunk?
Kár lenne, ha csak azzal törődnénk, ami közvetlenül minket érint.
Amíg nem az én munkahelyem szűnik meg, nem az én vállalkozásom
omlik össze, nem az én családom nélkülöz, addig a válság a mások
dolga? A bankok baja, ha nincs pénzük? A televízió és a hírek
hozzászoktattak ahhoz, hogy százával hevernek a halottak, iparágak
vagy országok gazdasága omlik össze. Ennek ellenére, bizony
mindnyájunkat érintő, fontos kérdés, hogy 75.000 vagy 200.000 ember
kerül-e utcára, hogy mi lesz a családjukkal. Senkinek sem mindegy,
-1, vagy -3 százalék lesz-e a gazdasági növekedés, vagyis magyarán
a zsugorodás. Vajon felrázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év
alatt mintaországból sereghajtók lettünk?
Csak ha az általános rossz hangulat, a városok, falvak, és a
szolgáltatások leromlása, az erőszak terjedése, a mindennapi
kapcsolatokat elöntő türelmetlenség és kíméletlenség, majd az
elszegényedés átcsap egy határon, csak akkor fogunk majd arra
gondolni, hogy ezek bizony nem véletlenek, hanem következményei
valaminek? És akkor majd bűnbakot keresünk-e, vagy belátjuk a
magunk mulasztásait is?
A világméretű pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés különösen
sújtja Magyarországot. A válság ugyanis már súlyosan legyengült
állapotban találta az országot. A kiút világos meghatározása és az
alapvető változások sürgős bevezetése a kormány felelőssége.
Én azonban most nem a politikusokhoz, hanem Önökhöz szólok. Önökön
legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több.
Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam
működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik
Önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden
választáskor. De ne forduljanak el a politikától a választások
között sem. Van lehetőségük a véleménynyilvánításra és a
nyomásgyakorlásra, képviselőik ellenőrzésére. De ez csak egy kis
része az ország életének és az Önök életének is.
Arra kérem tehát Önöket, gondoljunk arra is, ami a mostani
helyzetben rajtunk, és csakis rajtunk múlik. Azt hiszem, Önök is
egyetértenek velem abban, hogy rajtunk múlik, ki milyen választ ad
saját életében a válságra.
S biztos vagyok benne, egyetértenek abban is, hogy ilyen válaszra
szükség lesz. Hiszen a magunk és családunk számára ki kell
alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez pedig nem megy a
régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért
sincsenek az országnak tartalékai, mert nincsenek lakossági
megtakarítások. Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet. Az
embereknek pedig a válságban még súlyosabb teher a hitelek
törlesztése.
A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz,
idő, egészség - bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el
tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra
vonatkozó intelmeket. Pedig csupán saját döntéseink mérlegelését
javaslom: mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy
fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi
szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja.
Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácsokat,
amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is. A takarékosság is
elsősorban felelősség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De
felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem emberségünk
megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idegesebbek,
kevésbé fegyelmezik indulataikat - hiszen ezt már tapasztalhatjuk.
Mégis a jóakaratú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a
munkahelyen, az üzletben, az utcán és emberi kapcsolataikban
megőrzik az emberi tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört.
Tudom, hogy nehéz, de ha erre ügyelünk, ha van ilyen belső
iránytűnk, akkor majd tudunk vigyázni egymásra; keserűségünkben sem
fordíthat senki a másik ellen. Felelősségünk van tehát egymásért
is.
Az önállóság is nagyon fontos abban, hogy ne törjön össze minket a
válság. Ilyenkor mindenki elsősorban magára számíthat - illetve
szűkebb környezetére: a családjára, a barátokra. Az önállóság
azonban egyszersmind önérzetet is jelent. Éppen a nehéz időkben
szükséges, hogy legyünk öntudatosak, s felelős emberként utasítsuk
vissza, ha akár gazdaságilag, akár politikailag ki akarnak
használni.
Azok, akik bíznak egymásban, kölcsönösen megsegítik egymást. Ezért
az önállóság elválaszthatatlan a szolidaritástól. A közvetlen
baráti segítségen túl, nem lehetünk közömbösek mások sorsa iránt
sem. Aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik végképp támasz
nélkül maradtak! Jól tudom, sokszor éppen azok adakoznak, akik
maguk is rászorulnának. Az emberség e szép megnyilatkozásai mellett
azonban óriási feladat vár a nagy segélyszervezetekre valamint az
egyházakra.
Tisztelt Honfitársaim!
Reményt és sok erőt kívánok Magyarország népének és minden
magyarnak! Legyen boldog a ma beköszöntő új esztendő! S végül
engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy gondolatot, amelyet
gyakran felidézek magamban: A tisztesség hosszú távon
megéri."
Az utolsó mondat figyelemre méltó!
- Írta: bajla
- Hozzászólások: 72 Hozzászólás RSS
1- humanrájc
- 2009-01-01 13:01:50
Köszönjük a biztatást! :$