2006-05-02 19:30:08
Kommunista hordák - majd eljön a hajfodrász...
És akkor a kommunista hordák elindultak, hogy leszámoljanak a
vérbősz, szittya hadakkal, hogy elsöpörjék a föld felszínéről az
öntudatos joboldali szavazót.És akkor a kommunista
hordák elindultak, hogy leszámoljanak a vérbősz, szittya hadakkal,
hogy elsöpörjék a föld felszínéről az öntudatos joboldali szavazót.
A
ballib médiaszörnyeteg uszítására megindult a kommunista csőcselék.
Már évek óta várták a jelet, az újságokból, a tévéből, a rádióból,
az internetről, amelyre megindulhat a ballib pénzből felbérelt
fenevad, hogy megsemmisítse azt a másik Magyarországot, amelynek
hívei nem átallottak a Fideszre szavazni.
És a
jel felcsillant a sötét ég egén, mint Auróra ágyújának tüze, és
milliók ragadtak fegyvert, kaszát, villát, bunkót. És ment mindenki
fejbeverni az apját, lelőni az öccsét, kardélre hányni a
szomszédját, megbecsteleníteni a húgát, csak mert ők más színben
látják a világot.
És
szörnyű volt az öldöklés, rettentő a pusztítás. Halálhörgés
hallatszott mindenütt, vérben tocsogtak a kemény bakancsok, a Nap
letért millió éves pályájáról. A győzelem mámorától részeg ballib
hordák már a határon túli magyarok felé vették az irányt, amikor
egy kicsiny, ámde szilárd akaratú csapattal találták magukat
szembe. Szemükben elszánt tűz égett, narancsszínű lobogójuk büszkén
táncolt a szélben. Ők voltak a rettenthetelen Önvédelmi Szervezet,
az Orbán Őrző-Védő elitalakulat. S most a két fél egymással szembe
találta magát.
"Mély
csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész
kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az
égre,
Emberszivekben dúltak
lábai.
Lélekzetétől meghervadt az
élet,
A
szellemek világa kialutt,
S az
elsötétült égnek arcain
Vad
fénnyel a villámok rajzolák le
Az
ellenséges istenek haragját.
És
folyton-folyvást ordított a vész,
Mint
egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre
járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek
átkai
Sohajtanak fel csonthalmok
közől;
És a
nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra
fekteti.
Most
tél van és csend és hó és halál.
A föld
megőszült;
Nem
hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg,
mint az isten,
Ki
megteremtvén a világot, embert,
E félig
istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű
felett
És
bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az
agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok
bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy
fölengedend,
S
illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot
hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén
kacért,
Hová
tevé boldogtalan fiait?
(Vörösmarty Mihály: Előszó,
részlet)
Olvassátok el ezt
is!
- Írta: bajla
- Hozzászólások: 35 Hozzászólás RSS
1- Rabbit
- 2006-05-02 20:14:54
Nagyon tetszik ez az apokaliptikus látomás, grati!