2006-09-20 13:14:22
A tömeg lélektana
Tömeg és tömeg között nincs különbség. Teljesen mindegy, hogy kik
vannak együtt, kongresszusra gyűlt diplomaták, gyűlésre hívott
akadémikusok, parlamenti ülésen a képviselők, az osztályban az
iskolás gyerekek, választópolgárok, szakszervezet, mezőgazdasági
munkások, törvényszéki esküdtek vagy színházi nézőközönség. Miért
mindegy?..."Tömeg és tömeg
között nincs különbség. Teljesen mindegy, hogy kik vannak együtt,
kongresszusra gyűlt diplomaták, gyűlésre hívott akadémikusok,
parlamenti ülésen a képviselők, az osztályban az iskolás gyerekek,
választópolgárok, szakszervezet, mezőgazdasági munkások,
törvényszéki esküdtek vagy színházi nézőközönség. Miért mindegy?
Mert bármilyen csoport legyen is, az ember tudata, bármilyen
kidolgozott legyen egyénileg, lefokozódik. A tömegben az egyéni
tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni
magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy
tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa,
sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem
tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható.
Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a
másikra megbutul. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége
megszűnik, a tudat elmerül, s helyébe a homályos, zavaros, labilis
bénultság lép, ami éppen a tömeget jellemzi. A világos és józan
értelem kialszik, és az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen
ösztönzések veszik át. És az ember a tömegben maradéktalanul
felszívódik...
Voltak, akik a
tömeget zendülésre izgatták. Marx és a szocializmus apostolai,
anélkül, hogy tettüknek jelentőségével csak távolról is tisztában
lettek volna, lázadást készítettek elő. Ha tudták volna, hogy az
uralomra jutó tömeg az emberiség nagy eszméit egyáltalán nem úgy
fogja megvalósítani, ahogy hitték, sőt, mivel magával kell hoznia
magát, mint ahogy egész lényét és természetét is magával hozta, az
összes eszmék megvalósításának lehetőségében való reményt
egyszerűen át fogja húzni, az apostolok forradalmasító irataikat
minden bizonynyal nem írták volna meg olyan könnyelműen. Ha ma
Marx, Engels, Lassalle vagy a forradalmárok közül bárki felébredne,
s meglátná, hogy mi volt az, amit oly hévvel ébresztgetett,
gondolkodóba esnék. S ha lenne benne, mint ahogy a legtöbben volt,
a komolyságnak kicsiny szikrája: Nem ezt akartam, dadogná szegény
az önvádtól lesújtva. Mindegyik azt hitte, hogy a tömegben angyalt
ébreszt. Ma már látná, hogy nem az. És már látná, hogy a szörnyeteg
felébredt. Az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg
tudattalan tevékenysége lépett. Az apostol kézzelfoghatóan
tapasztalhatná, hogy a társadalom csak valami másnak a függvénye. A
tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan,
tudatos tevékenység helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos,
tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét
elhomályosul és elsüllyed. Ez volt az, amire a forradalmárok nem
gondoltak.
Voltak, akik a
tömeg uralmának jelentőségét átlátták. Megértették, hogy itt nem
uralmi kérdésről van szó. A világhelyzet változott meg. A folyamat
nem társadalmi, hanem annál mélyebb: alapvetően életrendbeli.
Azzal, hogy a tömeg jut felülre, szükségképpen együtt jár, hogy a
tudattalan tevékenység jut felülre. Az egyéni és világos
gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan
tevékenységétől függeni. Ami egyszerű és értelmes, az függ a vaktól
és zavarostól. A magasabb függ az alacsonyabbtól. Fordított helyzet
támad. Az ember fejjel lefelé kezd élni. S a következmények
beláthatatlanok.
Egy
gondolatnak minél kevesebb világos igazságértéke van, a tömeg annál
jobban ragaszkodik hozzá. Ezt a homályos és kétes valamit
reziduumnak nevezte el. A reziduum értelmetlen. Ösztönöz, de
irracionálisán, és nem ér el semmit. Ez a tömeg jellegzetes
gondolkozásformája. A gondolathoz egyébként semmi köze sincs.
Aminthogy nincsen köze annak sem, amit Soréi mítosznak nevez.
Mítosz azért van, mert a tömeg nem tud gondolkozni, belátni és
mérlegelni: a mítosz a szenvedély, a vágy, az ösztön
lecsapódása.
Végül azok, akik
a helyzetet az első pillanatra megértették. Mindenekelőtt
Kierkegaard és Nietzsche. Amit láttak, a következő volt: az eddig
alul elhelyezkedett tömeg a társadalom magasabb rétegébe tört.
Ezúttal a barbár, nem mint régebben, a népvándorlás idején, a
fejlett és magas embert távolról és kívülről rohanta meg, hanem
alulról és belülről. Az emberben magában van a tudattalan, ami
feltört, és a társadalomban magában van a tömeg, amely feltört. Ez
az új népvándorlás, a barbárság vertikális betörése. Amivel együtt
jár, hogy a helyzet nemcsak kívülről változik meg; a fejlett és
magas ember elűzésével és a fejlett és magas életrend
elpusztításával az ember pszichológiai helyzete is megfordul. Ami
felül volt, az most lekerül, s ami alul volt, az felmerül. A
tudattalan jut fel, a tudat pedig le. Nem az értelem van fent,
hanem az ösztön, nem a fény, hanem a homály, nem a paradiso, hanem
az inferno, nem a magas, hanem az alacsony, nem a rend és a
józanság, hanem a rendetlenség és a szenvedély. Nem a tudatos
gondolkozás, hanem a reziduum és a mítosz. Ezért a fordított rend a
kiválasztásban, az értékelésben, a rangsorban, az
ízlésben.
Ehhez hasonló
katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz
árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült. De akkor az
elmerülés külső volt, mint ahogy a népvándorlás is külső: ma az
ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül
alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. Vízözön
annyi, mint elmerülni a tudattalanban. Ma éljük ezt a belső
vízözönt.
Ebben az új
helyzetben az, hogy ami lent volt és felkerült, éppen olyan
végzetes, mint az, hogy ami fent volt, az elmerült. A tömeg helye
lent van, ahogy lent van a tudattalan helye is. Sorsa szerint ide
tartozik. Az ökör, ha a szekeret húzza és szánt, szent állat. Ha
felkerül, sárkánnyá változik. Az ekét nem húzza többé, az igát
ledobja, megvadul és tüzet okád. Az uralkodó helye fent van, mint a
tudaté. Sorsa szerint ide tartozik. Az angyal, ha fent él, szent
lény, de ha lemerül, ördögivé változik. Nem áraszt világosságot és
tüze vulkanikus lesz. Ha a tudattalan, amelynek helye lent van,
felkerült, éppen olyan démonikussá válik, mint a tudat, amelynek
helye fent volt és lemerül. A szent igavonóból sárkány lesz, a
szent világosság angyalából sátán. Mert ami lent türelmesen
szolgáló ökör, az fent szörnyeteg, és ami fent fényes angyal, az
lent ördög. És az, hogy az igavonóból sárkány lett, éppen olyan
katasztrófa, mint az, ahogy az angyalból sátán.
Vannak, akik még
ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget
viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az az
ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne
tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra
alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra,
hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig
fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá
válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és
életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a
tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának
felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék,
gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy
zabái és horkol.
Ha
pedig nem tud jóllakni, rablásra indul, és aki eléje kerül, azt
leüti. Nyersanyagra van szüksége -, a tömeg korszakának jelszava:
nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét,
fel kellene hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott
meg, s amely lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember
ma nem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő éppen olyan
gonosz, mint a gondolkozó bél. Éppen olyan démonikus, mint a
gyökereivel fölfelé s ágaival lefelé fordított fa. Az igába fogott
angyalnak sátánná kell változnia, ahogy az uralkodói székbe került
ökörnek sárkánnyá." (Részletek Hamvas Béla: A Vízöntő c.
esszéjéből)
- Írta: bajla
- Hozzászólások: 26 Hozzászólás RSS
1- ergé
- 2006-09-20 13:39:49
Hamvas Bélát egy hazugságokra épülő, az embereket hazugságban tartó, lelkileg megnyomorító hatalom deportálta a keleti végekre raktárosnak...